MENÜ

Kuka Berci története

Kuka Berci, a kedves kis erdei manó boldogan éldegélt Zöld Zugoly mélyén: pöttömnyi kunyhója mellett tiszta vizű patak csordogált, körbevették gyönyörű lombkoronájú fák, bokrok, és színesebbnél színesebb virágok. Szeretett otthonának környezetével sokat törődött, emellett persze mindig jutott idő játékra, kikapcsolódásra is. A környéken sok erdei állat élt, akikkel gyakran naphosszat horgásztak, fára másztak, bogyókat gyűjtöttek, facsemetét vagy virágot ültetettek. Kuka Bercinek boldog, gondtalan élete volt barátaival.

Egy napon aztán a manó felkerekedett, hogy meglátogassa rég nem látott nagybátyját, Erdő Benőt, aki a Kerekerdőben élt. A találkozásnak mindketten nagyon örültek: naphosszat beszélgettek, nevetgéltek. Kuka Berci nagyon jól érezte magát, de egy hét elteltével már hiányzott az otthona, a barátai és a növényei. Így búcsút vett Erdő Benő nagybátyjától és hazaindult.

Már alig várta, hogy újra megpillanthassa Zöld Zugolyban kunyhóját, magához ölelhesse barátait, elmesélhesse nekik élményeit és kertészkedhessen, horgászhasson. Ám amikor átvágott az otthona közelében lévő tisztáson, rémisztő látvány tárult a szeme elé: az erdőt ellepte a szemét, a patakba egy, a partra dobott kannából fekete folyadék került, megszennyezve annak vizét.

— De hát mi ez a sok szemét? Hogy kerül ide? Miért gyűlik ennyi össze? Hogyan lehetne ezt megoldani? — sorolta kérdéseit Kuka Berci.
— Hahó! Barátaim! Hol vagytok? Segítsetek! — kiabálta Kuka Berci, de sajnos választ senkitől nem kapott.

Pajtásait ugyanis nem találta sehol. Az erdei állatok mindannyian elmenekültek a környékről, hiszen se víz, se élelem nem maradt, mindent szemét borított. A kupacok a kunyhója ajtaját is eltorlaszolták, így még oda sem tudott bejutni.

Kuka Berci elkeseredetten sírdogált, nem értette, hogy történhetett mindez. Ekkor arra szállt egy fecsegő poszáta, aki meghallotta Kuka Berci segélykérő kiáltását és leereszkedett mellé.
— Keresd a patak forrásánál a mindentudás fáját, az Öreg Tölgyet, ő majd választ ad kérdéseidre! — énekelte a fecsegő poszáta, majd tovarebbent.
— Tényleg! — mondta Kuka Berci. Ő biztosan tud majd segíteni!

Kuka Berci kitörölte szeméből a könnycseppeket és felkerekedett, hogy megkeresse az Öreg Tölgyet. A patak partját követve 7 nap 7 éjszaka barangolt, míg oda nem ért.
— Kedves Kuka Berci! Rég nem láttalak! Mi szél hozott erre? — kérdezte az Öreg Tölgy, akinek gyönyörű nagy lombja jobbra-balra lengedezett.
— Ó, bölcs Öreg Tölgy! — mondta Kuka Berci pityeregve. Otthonomat ellepte a szemét és nem találom a barátaimat sem! Fogalmam sincs, hogy miért történt mindez és mihez kezdhetnék! Segíts, kérlek!

Öreg Tölgy nagyon megsajnálta Kuka Bercit és elmondta neki, hogy a rossz, nemtörődöm emberek dobálták el a szemetüket, szennyezve ezzel a talajt és a vizet. De ha kiáll öt próbát, akkor visszakaphatja otthonát és idővel a barátai is vissza költöznek az erdőbe.

Kuka Berci nagyon boldog lett, hogy újra visszakaphatja régi életét, ám hamar be kellett látnia, hogy egyedül nem tudja teljesíteni az 5 feladatot! Ahhoz még okosodnia, ügyesednie, nyomoznia, kérdeznie és felfedeznie kell! Mivel barátai messze járnak, így úgy döntött, a városba költözik, hogy a felnőttektől és Tőletek, gyerekektől kérjen segítséget!